Az esőt nézte Wallace, de a vérzivatart látta.
„Sűrűn hullott a langymeleg augusztusi eső, súlyos cseppjei szaporán kopogtak a robroystoni farm főépületének zsúptetején.
Az ablaknyíláshoz tolt asztalnál ülő férfi komoran bámult ki a záporba, unalmában néha végighúzta fenőkövét az ölében heverő, emberméretű pallos pengéjén.
Jól jött az erdő takarásában meghúzódó tanya a bujdosónak: William Wallace személye már a skót főuraknak is igen terhes volt, mióta a hadiszerencse ellene fordult Falkirknél, de még inkább, miután az aljas áruló Robert Bruce békét kötött Nyakigláb Edward királlyal, a skótok sírásójával. Minthogy a keményfejű lovag a megalázó egyezségbe belenyugodni nem tudott, s újfent pártot ütött, közellenséggé vált Angliában és Skótföldön. Így három éve csak a menekülés volt osztályrésze Stirling hősének.
Az esőt nézte Wallace, de a vérzivatart látta. Mit zivatart: vértengert, katonái kiontott vérét, az ellenségét, önmagáét és csüggedten felhajtotta az előtte álló ónkupa tartalmának jó felét. Most egy koszos városszéli disznóólban, Sir John de Menteith birtokának végében várhatja hamarosan beteljesülő végzetét. Mintha sejtette volna, hogy hatvan fegyveres férfi közeledik nehéz vasban a birtok felé, lassan, de biztosan hozva a halált.
Megérte? – kérdezte önmagát komoran Wallace. Tekintete kardjára tévedt. Az öt láb hosszú fegyver angol beleket ontott és fejeket kaszált le. Bármit is mondhattak róla elpártolt bajtársai, tudta jól: minden skót kisfiú wallace-osat játszik a réteken, kicsiny botjával mindőjük képzeletbeli angolokat kerget. Az ő egykori győzelmei tüzelik őket, elkerülhetetlenül közelgő mártírhalála pedig hadsereget farag majd belőlük. Akkor Skóthont nem sanyargatják többé Edward kutyái – gondolta, s ebben megnyugodva úgy érezte, megbékél sorsával.
Ekkor hirtelen csörömpölést hallott a szomszéd helyiségből. Felkapta a pallost: mártír lesz, persze, de nem adja ingyen a bőrét. Megnyikordult a deszkapadló, ahogy valaki közeledett. Wallace fülelt: az illető egyedül volt. Kínzó másodpercek múltán előbukkant a fal takarásából az ismeretlen, a lovag kezében pedig megállt a kard az alak láttán. Tetőtől talpig végigmérte, furcsa színes szandáljától rövid nadrágján át kék-zöld mintás ingén át egészen félhosszú, lilásra festett hajáig, amelyet oldalt igen ügyes borbély nyírhatott fel. A nemét nem sikerült megállapítania: szőrtelen volt, de nőnek túl nagydarab. Az illető bárgyún vigyorgott és integetett neki. Wallace döntésre jutott: ez az ember vagy bolond, vagy valami vándorkomédiás csepűrágó – netán ennek álcája mögé bújt orgyilkos.”
Ismét Kovács Elvirát, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjét választották a belgrádi törvényhozás európai integrációs bizottságának elnökévé. Nem könnyíti meg a munkáját, hogy a Vajdaságban és Szerbia más részein is némiképp ellentmondásos az Európai Unió megítélése.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Lengyelországban egy 5-6 év körüli kislány tapsolt, táncolt, énekelt 50 ezer ember között. Vasárnap délután Kazincbarcikán egy 6 éves kisfiú sírt rémülten
Nagyon leegyszerűsítve, a budapesti tüntetésen megjelenteknek fele-kétharmada anno Jobbik-szimpatizáns volt.
