Egymásra mutogatnak a szlovák gazdaságpolitikusok, mert rádöbbentek, hogy az euró nem véd meg az inflációtól

„Hibásak azok, akik meghozzák az Európai Központi Banknál a döntéseket” – mondta Sulík az egyik sajtótájékoztatón.

Szerinte a monetáris politikai döntéshozók mennyiségi lazítása „végzetesen rossz, romboló döntések” sorozatából állt. Az EKB az elmúlt 13 évben többezer milliárd eurót hozott forgalomba, amelyek mögött semmi sincs. 

Mindez felhajtotta az inflációt, amely Szlovákiában, januárban elérte a 8,4 százalékot, ami 2004 óta a legmagasabb érték.  

Nem nagyon válogatta meg szavait, mikor megtámadta a szlovák jegybankelnököt:

Ez már a Bloomberg ingerküszöbét is elérte, amely szerint „Peter Kažimír, a jegybankelnökök tanácsának szlovák tagja megvédte a frankfurti székhelyű Európai Központi Bankot országa gazdasági miniszterével, Richard Sulíkkal szemben, aki szerint a bank mennyiségi enyhítési programja keretében végrehajtott eszközvásárlások ártanak a fogyasztóknak”.

Kažimír azt válaszolta, hogy nem lát okot arra, hogy reagáljon Sulik „primitív eszmefuttatásaira”. Szerinte az EKB járványügyi intézkedései segítettek elhárítani a gazdasági összeomlást, munkahelyek millióit védték meg, és lehetővé tették az euróövezet kormányainak, hogy finanszírozni tudják segélyprogramjaikat.

Sőt vissza is vágott:

Tény, hogy a szlovák kormány nem igazán tudott a járvány gazdasági hatásaival megküzdeni, és nem nagyon lép az inflációval szemben sem. Viszont, a másik oldalon egy érdekes adat került a napvilágra, amiről a gazdasági beszámolók ritkán szólnak. Kažimír azzal érvelt:

„csak a rend kedvéért, az eurórendszer 25 milliárd euró értékben vásárolt szlovák államkötvényeket, ami az adósságunk felét teszi ki.

Természetesen a Bloomberg Kažimír ez utóbbi érvét már nem idézte. Feltételezhetően úgy gondolták, hogy ez az érv bármely olvasóban olyan gondolatképzetek kialakulását segíthetné, amellyel már a Bloomberg sem érthet egyet. Mindenestre abban igazat adhatunk Sulíknak, hogy

Érthető a szlovák gazdaságpolitika alakítóinak az idegessége, hiszen, bár számoltak a januári hatósági energiaárak emelkedésével, de a jegybank így is csak 7 százalékra becsülte a januári infláció emelkedését a decemberi 5,1 százalékos értékről. Most már tény: jócskán alábecsülték, úgy másfél százalékkal.

Az ellenzék eközben lépéseket várna a kormánytól, áfa-csökkentést, vagy bármit. Pár napja a kormány előhúzta a bűvész cilinderből az atomenergia extraprofitjának megadóztatását is, amiről írtunk a Makronómon is.

A jó sakkozó, no meg a politikus arról ismerszik meg, hogy legalább 3-4 lépéssel előre tud gondolkodni.

Pár nap után ráébredtek, hogy mindez esetleg veszélyeztetné, hogy végre 13 év után elindítsák a mohi atomerőmű új blokkját, ami valóságban tudna esetleg pénzt termelni. Persze sima visszavonulást, a hibák beismerését egyetlen politikus sem engedheti meg magának, így módosították a javaslatot. Nincs extraadó az atomenergiára, viszont megegyeztek a Szlovák Erőművekkel hogy 2024-ig befagyasztják a lakossági szabályozott árakat. Ez is értelmes javaslat, hiszen a szlovák hatósági árrendszer alapján 2023-ban az energiaárak akár további 80 százalékkal is emelkedhettek volna. Persze ettől nem lett alacsonyabb a három-négyszeresére duzzadt energiaszámlája az önkormányzatoknak, a kórházaknak vagy az iskoláknak.

és erre ideális Peter Kažimír jegybankelnök (volt pénzügyminiszter) személye, akit Ficóék közvetlenül a választások után helyeztek a jól fizető pozícióba. Kažimíron keresztül pedig okolni lehet az Európai Központi Bankot is.

Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy az EKB már régóta ebben a rezsimben működik különösebb inflációs hatás nélkül, sőt 2015-16-ban az eurozónára a defláció volt a jellemző. Mindenesetre folyik az egymásra mutogatás, hogy most az EKB ténykedése, vagy a kormányok válság idején történő túlköltekezése a fő oka az inflációnak. Hogy kellene-e az alapkamat emelés, vagy próbáljunk együtt élni a magas inflációval.