Hogyan vereti szét a Nyugat Ukrajnát?

„Csorbát szenved a nemzetközi kapcsolatok szerződéses jogi háttere, az államok közötti bizalom legszükségesebb alapjai.

Mely állam tart majd nemzeti tartalékot államkötvényekben más államoknál, ha azokat el lehet szabadon lopni (szankciókkal lefoglalni, elkobozni, más országnak átadni) – szubjektív módon hivatkozva az éppen esedékes agresszióra, melyekből 10-20 bármikor van a világban, vagy egy-egy országban a Washingtonnak, Brüsszelnek éppen nem tetsző belpolitikai konstellációra. A kollektív bűnösség elvét alkalmazzuk az abszolutizált Gonosz valamennyi állampolgára ellen, amikor akarjuk, és elítéljük a kollektív bűnösség elvének alkalmazását más államok esetében, tetszésünk szerint, elvtelenül. Fellépünk az információ- és véleményszabadságért, de orosz csatornákat az EU-ban nem nézhetünk, nehogy az uniós polgár a végén még elbizonytalanodjék a háború és a szankciók támogatásában, s arra a következtetésre jut, hogy a háború mind megelőzhető, mind gyorsan lezárható volt, s gondolkodni kezd a felelősök személyéről.

A háborúból pedig nehéz kiszállni.

Joseph Borrell, az EU hadügyminisztere azt mondta, hogy ezt a meccset a csatatéren kell megvívni – csakhogy az oroszok ezt komolyan vették. Szándékosan írtam hadügyminisztert, mivel diplomáciai erőfeszítéssel Borrell uniós külügyi főképviselő – munkakörét és a 450 millió uniós állampolgárért viselt felelősségét megcsúfolva – az elmúlt két évben nem volt vádolható. Diplomataként abszurd módon nem egy konfliktus izolálásáért, hanem annak folytatásáért küzd, felhasználva az EU intézményi kapacitásait az európai instabilitás fenntartásához. Milyen állapotban van az EU?

Az biztos, hogy Nyikita Hruscsov és Fidel Castro jóval okosabb volt 1962-ben, amikor kitértek a kubai válság élezése elől, mint amerikai, brit és ukrán utódaik 2022-ben, vagy az említett uniós vezetők. Nemzeteik valamennyiükre emlékezni fognak érdemeik szerint.”

***

***

Nyitókép: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko