Az Apple minden hetedik iPhone-ját Indiában gyártja – Kína mellett jó lesz erre az országra is odafigyelni

Nyitóképen: Felhőkarcolók Mumbaiban. Fotó: MTI / EPA / Divjakant Szolanki  

Kecskés Bálint és Ladics Máté írása a Mandiner hetilapban.

Jóllehet már az 1990-es években az indiai gazdasági csodáról szóltak a jövendölések, és arra is lehetett számítani, hogy az ország rövid időn belül maga mögött hagyja Kínát, a valóságban egyik sem következett be. Ez idáig. Úgy tűnik, hogy a következő években India gazdasági és geopolitikai szerepe is számottevően megnő. Hazánk keleti nyitási politikájában ezért kiemelt figyelem jut Indiára.

A közelmúltban jó néhány stratégiai szövetség bomlott fel és jött létre meghatározó országok között. Az orosz–­ukrán konfliktus következtében a nyugati világ csökkenteni kezdte a függőségét Moszkvától, Kínával kapcsolatban pedig gazdasági értelemben kockázatmentesítési folyamat zajlik. A törésvonalak mentén tehát már kezdetét vette a globális gazdaság újrarendeződése, amiből a régiónk mellett az olyan meghatározó államok, mint India, sokat profitálhatnak.

Menedék a nyugati óriáscégeknek

Tavaly április közepén jelentek meg a hírek arról, hogy India lakosságszáma túllépte Kínáét, a távol-keleti népköztársaság több mint hetven év után adta át elsőségét délnyugati szomszédjának. Az utóbbi két évben India a bruttó hazai termék növekedése tekintetében is túlszárnyalta Kínát. A globális gazdasági széttagolódás fokozódása ugyancsak Újdelhi malmára hajtja a vizet. Az európai kockázatmentesítés, valamint az amerikai inflációcsökkentő és csiptörvény hatására a kínai piacokról elköltöző nyugati vállalatok alternatív gyártási helyszínként tekintenek Indiára. 

Az Apple például már minden hetedik iPhone-t ott gyártja, és egy 1,5 milliárd dollár értékű Foxconn-gyárral tovább növelné kapacitását az országban, ezzel éves szinten további 20 millió telefonnal többet dobna a piacra. Az amerikai Micron csipgyártó is Indiában tervez üzemet építeni 2,7 milliárd dollárból. A Samsung szintén bővítette a tevékenységét az utóbbi években, a Kia 2025-től jelentősen megnöveli kapacitásait, az Airbus pedig „stratégiájának középpontjába” helyezte a dél-ázsiai országot. 

India hosszú évtizedek óta az angolnyelv-tudás szélesítésével és a számítástechnikai ismeretek mélyítésével igyekszik a nyugati vállalatok háttértevékenységét támogatni, és ez észrevehető az országba érkező beruházásokon. „A következő teljes évtizedben 6-8 százalékos növekedési ütemet láthatunk, ami egy jól átgondolt stratégián alapul” – jelentette ki Ashwini Vaishnaw informatikai miniszter januárban a Világgazdasági Fórum davosi csúcstalálkozóján. Elmondta, India a következő néhány évben 100 milliárd dollár közvetlen külföldi befektetéssel számolhat. 

Az Egyesült Államok számára a dél-ázsiai állam az úgy­nevezett friendshoringon túl is fontos stratégiai partnerré vált. Minél erősebbek Kína ázsiai vetélytársai, annál nagyobb sikerrel képes az USA fenntartani hegemón szerepét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Újdelhi kizárólag Washington felé nyitna, egyre inkább a többoldalú szövetségek felé mozog az újonnan növekvő geopolitikai szakadék mindkét oldalán.

Elnöki vágyak és a valóság

Kína feldolgozóipara, exportja és GDP-je körülbelül az indiai két-háromszorosa volt az ezredforduló elején, napjainkban a gazdasága körülbelül ötször nagyobb. A fejlődéséhez nagyban hozzájárul a humán tőke és a nemek közötti egyenlőség fejlődése, ezekben India egyelőre jelentősen le van maradva.  Kína bőséges erőforrásokat fordított arra, hogy munkaerőállománya versenyképes legyen, különös tekintettel az oktatásra és az egészségügyre. Ma már a népességének közel 100 százaléka írástudó, Indiánál ez az arány alig éri el a 80 százalékot. Az indiai munkaerő nagy része ma is a mezőgazdaságban dolgozik, Kína pedig már az összeszerelési szektorból is megkezdte feljebb lépését. Termelékenysége csaknem a kétszerese az indiainak. A legnépesebb ország a tudományok és a technológia terén is elmarad szomszédjától: Kínában közel kétszer annyi hallgató szerez természettudományokból, technológiából, mérnöki tudományokból és matematikából diplomát, és a GDP nagyobb arányát fordítják k+f-re. Kína a szegénység elleni harcban is jóval előrébb jár, sikerült szinte felszámolni a mélyszegénységet, ellentétben Indiával, ahol a népesség több mint 10 százaléka továbbra is kevesebb mint napi 2,15 dollárnyi pénzből él, bár ez kezd megváltozni. „Narendra Modi elnök eddig több mint 400 millió embert emelt ki a mélyszegénységből, ami felfoghatatlan teljesítmény” – nyilatkozott erről a J.P. Morgan vezérigazgatója, Jamie Dimon a közelmúltban.

India a jelenlegi növekedésével tíz éven belül a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válhat, a munkaképes korú népessége pedig hét éven belül nagyobb lesz, mint Kínáé. A lakosság, különösen a nők bevonása a munkaerő-állományba azonban nehézkes, emellett a kasztrendszer, a vallási és etnikai versengések, valamint a széles körű és bonyolult bürokrácia is erősen hátráltató tényező.

Az országban az átlagos vámtétel 18,1 százalékra ugrott fel 2022-re a 2014-es 13 százalékról. Ez egyrészt az egyik legmagasabb arány, másrészt jelentősen korlátozza az ország versenyképességét például Vietnámmal, Thaifölddel vagy Mexikóval szemben. A kormány célja ezzel a belföldi termelés ösztönzése, hiszen a termékek nagy része még mindig importforrásból készül. Amíg nem lesz nagyobb az önellátás, addig viszont a magas vámok hátráltatják a gazdaságot és a külkereskedelmet. Ennek ellenére az ország gazdasági növekedése figyelemre méltó, és ez jelentős infrastrukturális fejlesztéseket vonz. A központi kormányzat beruházási kiadásai a 2024-ben véget érő pénzügyi év végére közel két évtizedes csúcsára, a bruttó hazai termék 3,3 százalékára emelkedtek. A beruházásoknak köszönhetően a tehervonatok átlagos sebessége az utóbbi két évben 50 százalékkal nőtt, a kikötői várakozási idő pedig 2015-höz képest 80 százalékkal rövidebb lett.

Az Újdelhi utáni legfontosabb metropoliszban, Mumbaiban szemmel látható az infrastrukturális beruházások eredménye: metró, gyorsvasút, nyolc­sávos autópálya és repülőtér is épül. A kiadások azonban jelentős mértékben megnövekedtek, az államadósság mértéke a GDP mintegy 85 százalékát teszi ki, ami a feltörekvő gazdaságok között magas, a nagyobb államok közül csak Brazília előzi meg e téren. Amennyiben Narendra Modi miniszterelnök tartani kívánja az ígéretét, amely szerint Indiát 2029-re 
a világ harmadik legnagyobb gazdaságává, 2047-re pedig fejlett országgá emeli, elengedhetetlen, hogy az egy főre jutó 2601 dolláros átlagos éves jövedelem az évszázad közepére 21 664 dollárra emelkedjen. Ehhez tovább kell növelni a mezőgazdasági termelékenységet, újabb fejlesztések szükségesek az infrastruktúrában, valamint létre kell hozni egy hatékony és gyorsan fejlődő feldolgozó- és szolgáltatóipart. Ezzel együtt a gazdaságnak a következő negyedszázadban legalább évi 7,6 százalékkal szükséges növekednie.

Szélesedő középosztály, javuló országimázs

India gazdasági fellendülésének a fenntarthatósága a közép­osztály bővítésében rejlik. Ez a társadalmi réteg növekszik a leggyorsabban, aránya 2050-re csaknem megduplázódhat, elérheti a népesség 60 százalékát. A középosztály a növekvő befolyását arra használja fel, hogy a kaszt- és vallási versengésektől zajos politikai diskurzust olyan témákra terelje, mint az egészségügy, az infrastruktúra vagy a munkahelyek fejlesztése.

A bővülő indiai középosztály vásárlóereje a világ leg­nagyobb piacát fogja létrehozni. A megnövekedett fogyasztás vonzza a külföldi cégeket, és a helyi vállalatokat is bővülésre serkenti. Az utóbbiak megerősödése gyorsítja a magas iskolai végzettségűek arányának az emelkedését, ezzel öngerjesztő fejlődési folyamatot hoz létre.

India országimázsa is egyre gyakrabban jelenik meg a köztudatban. Tavaly augusztusban például sikeres holdra szállást hajtott végre egy indiai űrszonda; krikettbajnoksága, az Indian Premier League az amerikai NFL után a világ második legértékesebb sportligájává emelkedett; az egyik legújabb Pókember-filmben pedig először tűnt fel indiai szuperhős. Bár a mai India feltűnően hasonlít a harminc évvel ezelőttihez, úgy tűnik, immár megérkezett egy felfelé ívelő pálya elejére. A széttöredezett geopolitikai környezet megfelelő kihasználásával és pragmatikus gazdaságpolitikájával jó eséllyel a kínai után az indiai gazdasági csodát is megtapasztalhatja a világ a következő évtizedekben. Ideje tehát komolyan venni a hatalmas országot.

A szerzők a Makronóm Intézet elemzői.