Nagyon komoly etnikai tisztogatás volt, amit nem lehet csak a történelemmel magyarázni

Nyitókép: KAREN MINASYAN / AFP

„Pár gondolat Azerbajdzsánról-Örményországról. Megmondom őszintén, eddig én is a nyugati (magyar) véleménybuborékban éltem a kérdést illetően, ami az örmény narratívához áll közel. Most úgy látom, hogy több szerénységgel kellett volna megközelítenem a témát – a terepen való tájékozódást egyszerűen nem lehet kihagyni.

Mindenképpen el akarok menni Jerevánba is, és meghallgatni, ahogy ők látják a jelen helyzetet, mi és miért történt.
De két dolog a Lacsin korridorba tett látogatás alapján egészen világos. Összesen vagy 160 km-t mentünk a háborús területen, olyan régióban, amit 1992 előtt azeriek és kurdok laktak túlnyomó többségben.

Feltettem a youtube-omra a videókat – szó szerint minden települést leromboltak az örmények 1992-után az út mentén, egyetlen ép régi házat nem láttam. Olyan szintű volt a rombolás és a rablás, hogy az ajtó és ablakkereteket is elvitték. Azon a részen, amit láttam, az örmények semmit sem építettek. 

Ez tény, ahogy az is, hogy az azeri és kurd lakosságot, összesen kb. 700 ezer ember, elűzték – ill. Örményország teljes azeri lakosságát is – az 5%-volt, 250 000 ember. Azaz nagyjából 1 millió azeri élt menekültként Azerbajdzsánban – az akkor 7 milliós ország 10+%-a.  
Ez persze a sokadik kör volt az elmúlt 100+ évben is, a nagy képet illetően nincs megfelelő tudásom, hogy ítéletet mondjak.

A »kis képem« most az, hogy örmény részről nem csak nagyon komoly etnikai tisztogatás volt, (erről tudtam), hanem olyan rablás és rombolás is, amit nem lehet csak a történelemmel magyarázni. Egy bűn nem indokol egy másik bűnt. A másik dolog, hogy ezt a háborút Azerbajdzsán megnyerte, méghozzá döntő módon. Örményország lehetetlen katonai helyzetben van, a török-azeri szövetség ölelésében, Oroszország kivonult épp a napokban Azerbajdzsánból, és Moszkva és Jereván viszonya egyre rosszabb.”

***